A 2014-2020. közötti időszakra vonatkozó Köznevelés-fejlesztési stratégia a magyar köznevelés erősségeiként nevezi meg, hogy „a tehetségek felfedezésének és a tehetségsegítésnek évszázados, több szakterületre kiterjedő hagyományai vannak”, valamint azt, hogy a „tehetségek segítéséhez megvan a koncepció, a törvényi, jogszabályi és valamennyi finanszírozási háttér”18 Mégis „a tehetségek felkutatásnak és fejlesztésének egyik legnagyobb akadálya, hogy az egymástól elszigetelten működő műhelyekben felhalmozódott tapasztalatok mások számára nehezen válnak elérhetővé. (…) Nincs kidolgozva a tehetségfejlesztés mérési-értékelési rendszere, amely mind a pedagógusok, mind a gyermekek, mind a szülők számára tájékozódást adhat a tehetségek azonosításában, a számukra legmegfelelőbb fejlesztés kiválasztásában. Nincs olyan mérő-értékelő eszköz, amely alkalmas lenne a pedagógusok, intézmények tehetséggondozó tevékenységének mérésére. Nincs kialakítva a feltárt tehetségek nyomon követésének rendszere, ami ugyancsak nehezíti a tehetséggondozó tevékenység értékelését. A hátrányos helyzetű, illetve különleges bánásmódot igénylő gyermekek tehetsége a köznevelés hagyományos keretei között sok esetben rejtve marad.”
Összességében elmondható, hogy mind a Tehetségpontok, mind a Minősített Tehetséggondozó Műhelyek hálózata potenciált jelent a magas szakmai színvonal megvalósítására, lehetőséget biztosít, hogy minden gyermek, tanuló a fejlesztési szükségletei szerinti színvonalat biztosító szakmai közegben kapjon támogatást. Neuralgikus pont ugyanakkor maga a beválogatás, a tehetségmező lehatárolása, mellyel alapjaiban sérül az egyenlő hozzáférés biztosításának igénye. További hiányterület sok esetben a kettős különlegességű tehetségek azonosítására és fejlesztésére vonatkozó szakmai alapelvek involválása a tehetséggondozó munkába.