A tehetségsegítő kezdeményezések eredményességének egyik akadályozó tényezőjeként került meghatározásra a területi egyenetlenség, az egyenlő hozzáférés hiánya, valamint a programok széttagoltsága, izoláltsága.
Ezen problématerület megoldásaként Magyarországon 2009-ben kezdte meg a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége az egész Kárpát-medencére kiterjedő tehetséghálózat kiépítését az alábbi célrendszer mentén:
„A tehetségpontok alapfeladata a tehetségek felismerése, az optimális fejlődésük segítéséhez szükséges állapotfelmérés (személyes és környezeti erősségek, gyengeségek), a tehetség-tanácsadás mind a tehetségígéret, mind a környezetében érintett pedagógus, szülő számára. A tehetségpontok további feladata a különböző adottságaikból és tapasztalataikból adódó eltérésekre épülő, hálózatban való együttműködés. A tehetségpontok célja, hogy hatékony segítséget adjanak az érdeklődő fiataloknak, valamint az érintett pedagógusoknak és szülőknek a fiatal tehetségének felismeréséhez és kibontakoztatásához.”
A Tehetségpont működésére való jogosultság egyszerre jelent egységes szakmai alapokat, és kínálja a hálózatos együttműködésben rejlő tudás- és tapasztalatcsere lehetőségét. A tehetseg.hu oldal 2018. március 30-ai adatai szerint 1331 aktív Tehetségpont van nyilvántartva.
A hálózat kvantitatív mutatói magasak ugyan, de ez önmagában nem jelenti a tehetségsegítő munka kvalitatív eredményességét. Ennek fő oka abban keresendő, hogy a tehetségsegítő hálózat tagjainak működését a tehetségazonosítás – tehetséggondozás merev módszertani beállítódása határozza meg8.
A kiterjedt tehetségsegítő hálózat és tevékenységrendszere ily módon egy – a jövő kihívásaira reflektálni nem tudó – mechanisztikus szemléleten alapul, s mérés/értékelés-centrikus beállítódása révén nem is tudja teljes mértékben kiaknázni a hálózatban rejlő szakmai potenciált. A klasszikus tehetséggondozó gyakorlat ilyetén történő megszilárdítása korlátokat emel a VUCA-világ elvárásaihoz igazodó szemléletmód térnyerésének. Erre azért lenne szükség, mert a változó világ kihívásaihoz való rugalmas alkalmazkodás, valamint a tehetség nem klasszikus megnyilvánulási formáinak „menedzselése” egyéni és társadalmi szinten is egyre inkább felértékelődik. Ehhez elengedhetetlen a szemléletváltás.