Magyarországon mind a köznevelés, mind a felsőoktatás esetében kiemelt feladatként jelenik meg a tehetséggondozás, ezt segítendő magas szintű hálózati együttműködés jellemzi a magyar tehetségsegítő rendszert, számos hazai és külföldi forrás áll rendelkezésre a tehetségtámogató programok támogatására, ugyanakkor mégsem képes az ország a tehetségek megtartására, és rendkívül alacsony vonzerővel bír a kiemelkedő képességű, innovatív munkaerő számára.
Törvényi szabályozás és anyagi fenntarthatóság
A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről (a továbbiakban: Nkt.) 1. § (1) bekezdése kiemelt feladatként határozza meg a tehetséggondozást. 46. §-ának (3) bekezdés a) pontja alapján a gyermekek, tanulók jogai között szerepel, hogy a képességeiknek, érdeklődésüknek, adottságaiknak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljenek, képességeiket figyelembe véve továbbtanulhassanak, továbbá alapfokú művészetoktatásban vehessenek részt tehetségük felismerése és fejlesztése érdekében.
A törvény értelmező rendelkezései között ugyanakkor mindössze a kiemelten tehetséges gyermek, tanuló meghatározása szerepel. Kiemelten tehetséges gyermeknek, tanulónak ily módon az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló tekinthető, aki „átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség” 1. Ily módon éppúgy kiemelt figyelmet igényelnek, mint a különleges bánásmódot igénylő vagy a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók, vagy a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók.
További értelmezési anomáliákhoz vezethet a pedagógusokra vonatkozó elvárás is.
A pedagógus alapvető feladata az Nkt.62. § (1) bekezdése alapján, hogy segítse a tehetségek felismerését, kiteljesedését, nyilvántartsa a tehetséges tanulókat. Ez involválja, hogy a nevelő és oktató munka során gondoskodik a gyermek személyiségének fejlődéséről, tehetségének kibontakoztatásáról, valamint hogy ennek érdekében megtesz minden tőle elvárhatót, figyelembe véve a gyermek egyéni képességeit, adottságait, fejlődésének ütemét, szociokulturális helyzetét, különleges bánásmódot igénylő gyermekek egyénileg foglalkozik, szükség szerint együttműködve gyógypedagógussal vagy a nevelést, oktatást segítő más szakemberekkel, a bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetű gyermek, tanuló felzárkózását elősegítse.
A 2013-ban bevezetésre került pedagógus életpálya-modell elvárásai között szerepel, hogy a pedagógus felismerje a gyermekekben, a tanulókban a tehetség ígéretét, és tudatosan segítse annak kibontakozását.
A 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról a felsőoktatási intézmények működésének alapelvei között határozza meg a tehetséggondozást (11. paragrafus 1. bekezdés), továbbá a felsőoktatási intézmények feladata „a tantervi követelményeket meghaladó teljesítmény nyújtására képes, kiemelkedő képességű és hozzáállású, valamint a hátrányos, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű hallgatók felkutatása, felismerése, és szakmai, tudományos, művészeti és sport tevékenységének elősegítése.”3 Ennek érdekében a felsőoktatási intézmények önállóan vagy más felsőoktatási intézménnyel együttműködve tehetséggondozó és felzárkóztató rendszert, illetve programokat működtetnek.
A nemzeti felsőoktatási kiválóság rendszerének kialakítása (24/2013. (II. 5.) Korm. rendelet) a felsőoktatási kollégiumokban, diákotthonokban valamint a szakkollégiumokban folyó tehetséggondozás irányelveit határozza meg, továbbá a tudományos diákköri kiválóság elismerését, valamint a hallgatók, oktatók és kutatók kutatói kiválóságának állami elismerésének és támogatásának irányelveit rögzíti.
Az Nkt. 47. § (11) bekezdése rendelkezik a tehetséggondozás megvalósításának módjáról, finanszírozási kereteiről. A tehetséggondozás kereteit a Nemzeti Tehetség Program jelöli ki, amelyet a Nemzeti Tehetség Alap támogat. A Nemzeti Tehetség Program és Alap az oktatásért felelős miniszter irányítása alatt, jogszabályban foglaltak szerint működik. A Nemzeti Tehetség Program elérendő célokat jelölhet ki a köznevelési intézmények számára, és tartalmazza a feladatok finanszírozásának módját is. A Nemzeti Tehetség Program 10 milliárd forintot meghaladó támogatásával közel 7000 intézmény, civil szervezet pályázata is támogatásban részesült.4
A tehetségsegítés priorizált terület Magyarországon a hazai és külföldi források bevonását illetően is, az elmúlt évek kiemelkedő programjai: Magyar Géniusz Program (TÁMOP 3.4.4 A), Tehetséghidak Program (TÁMOP 3.4.5), Magyar Templeton Program, és a jelenleg is működő „Tehetségek Magyarországa” kiemelt projekt (EFOP-3.2.1).
Problémaként definiálható azonban, hogy a megvalósult programok működésének eredményességéről a fejlesztések hatásvizsgálatára vonatkozóan átfogó elemzés nem készült5, ennek részbeni okaként azonosítható egy egységes metodika hiánya.
A tehetségsegítés törvényi szabályozó dokumentumai nem jelölik ki a szakmai kereteket, nem biztosítják az intézményeken átívelő folyamatosságot a fejlesztő munkában, hiányzik a programok értékelő vizsgálata, ami lehetetlenné teszi az adekvát fejlesztési irányvonalak kijelölését. E fogalmi-módszertani hiátus a Kárpát-medencét behálózó Tehetségpont-rendszer ellenére is fennáll.