Pályára orientálódni egy fejlődési folyamat eredménye, mely során minél többféle területet megismerve a diákok személyiségükhöz, érdeklődésükhöz, képességeikhez illő életpálya építését kezdhetik meg továbbtanulásuk által. Mindez a tehetségkibontakoztatás, az egyéni erősségek felismerése és adekvát használatának segítése kapcsán a tehetséggondozásban is meghatározó szereppel bír.
A pályaorientáció a jelenleg hatályos Nemzeti Alaptantervben is kiemelt területként jelenik meg: „Az iskolának – a tanulók életkorához igazodva és a lehetőségekhez képest – átfogó képet kell nyújtania a munka világáról. Ennek érdekében olyan feltételeket, tevékenységeket kell biztosítania, amelyek révén a diákok kipróbálhatják képességeiket, elmélyülhetnek az érdeklődésüknek megfelelő területeken, megtalálhatják hivatásukat, kiválaszthatják a nekik megfelelő foglalkozást és pályát, valamint képessé válnak arra, hogy ehhez megtegyék a szükséges erőfeszítéseket. Ezért fejleszteni kell bennük a segítéssel, az együttműködéssel, a vezetéssel és a versengéssel kapcsolatos magatartásmódokat és azok kezelését.”
Áttételesen az iskolai közösségi szolgálat teljesítése is kapcsolható a pályaorientációhoz, tekintve, hogy a személyiség fejlesztésének része a segítő magatartás képességterületeinek erősítése, valamint azzal, hogy különböző területeket ismerhetnek meg a diákok középiskolás éveik alatt, pályaismeretük formálódik, munkaérték-struktúrájuk konkretizálódik, amely kulcsfontosságú az életpálya-építés minden mozzanatában.
A pályaorientáció jelentősége nem kérdéses, hiszen a 2017/2018. tanév rendjére vonatkozóan kiadott 14/2017. (VI. 14.) EMMI rendelet 5. paragrafusa alapján egy tanítás nélküli munkanap kizárólag pályaorientációs célra használható fel az iskolákban. Az, hogy milyen tartalommal telítődik, hogy valóban mennyiben szolgálja a közösség egészének szemléletformálását, intézményi döntés és elköteleződés kérdése. Mindenesetre egy lépés a cél irányába.
Az életpálya-építés azon túl, hogy az tehetséghasznosulást előmozdítja a pályaorientáció tudatos támogatásával, felkészítést jelent a munkavállalói létre is. Ebből a szempontból megkerülhetetlen annak feltérképezése is, hogy a munkaerő-piac milyen képességeket, készségeket preferál jelenleg, a fejlődés hatására milyen trendek mutatkoznak meg. A Word Economic Forum 2016-ban publikált riportja szerint 2020-ban az alábbi elvárásoknak kell majd megfelelni a munkavállalóknak:
1. Komplex problémamegoldás
2. Kritikai gondolkodás
3. Kreativitás
4. Jól bánni az emberekkel
5. Mások operatív irányítása
6. Érzelmi intelligencia
7. Döntéshozatal
8. Szolgáltatás-szemlélet
9. Tárgyalási készség
10. Rugalmas gondolkodás
Ezzel szemben a ma iskolája még mindig jellemzően tantárgy- és ismeretközpontú, ebben a készülő NAT már komoly reformokat ígér, sőt mit több „a személyre szabott oktatás a végcél”. Outputként fogalmazódik meg a XXI. században használható tudásnak az átadása, ennek kívánatos módja pedig a „learning by doing”.
Mindenesetre a kihívás már ma jelen van minden tanteremben: az életpálya-építést segítő kompetenciák megerősítésére vonatkozó igényként.
A tehetség hasznosítási formák újragondolását, a ki nem aknázott tehetségforrások hasznosítását a változó körülmények, a munkaerő piaci igények és elvárások formálódása is szükségessé teszi. A tehetségek folyamatos nyomon követése által a képességbeli, valamint a releváns személyiségjegyek változásának figyelemmel kísérése segítheti a tudatos pályaválasztást, növelheti a pályabeválás esélyét, hozzájárulhat a nemzeti tehetségvagyon védelméhez és gyarapításához.