A flow-élményt jelentő elmélyült cselekvés mindössze egyik összetevője a boldogságnak. A közel négy évtizede útjára indult pozitív pszichológia mára már kikristályosodott alapelvei szerint a boldog élethez pozitív érzelmek, elmélyült tevékenységre való képesség és tartalmas élet szükséges, melyek felerősítik egymás hatását.
A pozitív pszichológia immár az életben való boldogulás, a körülmények közepette jól funkcionálni képes személy lehetőségeit kutatva jutott el a fejlődés, tanulás, önmagáért végzett tevékenység, kíváncsiság, örömállapot új keretekben történő értelmezéséhez. A pozitív pszichológia megközelítése szerint mindenki rendelkezik egyéni boldogság-portfólióval, melyet a pozitív érzelmek megélése, az elmélyült tevékenység és a tartalmas élet hármasának különböző aránya és mélysége határoz meg. Hogyan használható ki mindez a pedagógiai gyakorlatban?
Amennyiben az iskolai gyakorlatok figyelembe veszik a tanuló képességstruktúráját, képességeinek szintjét, és ahhoz illeszkedő helyzetekben mutathatja meg magát, azaz megtörténik a differenciálás az egyéni érdeklődés, erősség, szenvedély figyelembe vételével, mely által sikerélménye lesz, a tevékenység pozitív érzelmeket vált ki. A pozitív érzelmek utat nyitnak, és minél több van belőlük, annál kreatívabb is lesz az ember, hatékonyabb lesz a tanulásban, eredményesebbé válik a problémamegoldásban, sőt mi több mindez hatással van kapcsolataira, s kiegyensúlyozottabbá is válik. A pozitív érzelmek szélesítik az emberek aktuális gondolati-cselekvési repertoárját, gyarapítják a felvetődő gondolatok és cselekedetek körét, lehetővé téve ezzel a rugalmas és kreatív gondolkodást. Továbbá erősítik a megküzdési készségeket, ezzel szemben a negatív érzelmek beszűkítik a figyelmet. A pozitív élmények mindezen túl további nyitást, aktivitást eredményeznek. Kíváncsivá, érdeklődővé tesznek. A kíváncsiság az én határait tágítva új információk és tapasztalatok befogadására készít fel, felfedezésre ösztönöz, még a magas aktivitásszintet jelentő öröm játékosságra késztet, kreativitást vált ki az emberből. A pozitív érzelmeknek erőforrás növelő hatása van. Szemben a negatív érzelmekkel, ami azért releváns szempont a pedagógiai folyamatok értékelését tekintve, mert maga a félelem és düh jobban szűkíti a gondolkodási- és cselekvési eszköztárat, mint akár a semleges állapot.
A passzivitás, az érdektelenség, ily módon mégis kevésbé romboló, mint a feladat irrelevanciája miatti frusztráció, a kompetencia-érzés hiányából fakadó szorongás, az elvárások teljesíthetetlenségéből adódó félelem. Maga a passzivitás állapota a rögzült szemléletbe való beragadást jelzi, hisz a sémák szerinti rutin, az eszköztár korlátozottsága által a fejlődés akadályozott. A passzivitás feloldásához új nézőpontra van szükség, mely lehetővé teszi az érdeklődéshez, erősséghez és a meglévő információstruktúrákhoz történő adekvát kapcsolódást, hogy a fejlődési szemlélet örvénye által a flow és a pozitív érzelmek megélése megtörténjen. A fejlődési szemlélet involválásával az eszköztár is kiépíthetővé válik a saját erőforrásokból. A visszajelzés, az erőfeszítés szükségességének és eredményességének megerősítése pedig igazolja a nézőpontváltás validitását.