4. Rendszerszintű együttműködés és hosszú távú szemlélet
A tehetség kibontakoztatásának folyamatjellege és az azt befolyásoló tényezők komplex egymásra hatásának érdekében a rendszerszintű együttműködés megvalósítása elengedhetetlen, ami sok esetben túlmutat az intézményi kereteken. A mindennapokban megmutatkozó pedagógusi attitűdöknek, a tevékenységre és a teljesítményre történő konkrét visszacsatolások hozzájárulnak, hogy a diákok erőforrásaik ismeretében képesek legyenek a nehézségekben fejlődési lehetőséget látván a kihívásokhoz rugalmasan alkalmazkodni. Ezt segítendő egységes szempontrendszer szerinti megfigyelések, mérési pontok beiktatása szükséges, mindezek alapját képezhetik a nyomon követési rendszernek.
5. Felelősség elve
A mindennapi pedagógiai gyakorlatba integrált tehetséggondozó munka alapvető feladata a tanulók sokoldalú, nyitott, érdeklődő, kreatív, rugalmas személyiséggé fejlesztése. A pedagógia tevékenységek célrendszerének involválnia kell, hogy a tehetséghasznosulás megfelelő módjainak azonosítása, lehetőségek szerinti biztosítása a társadalmi felelősségvállalás jegyében történjen meg a nemzeti tehetségvagyon védelme érdekében.
A tehetségtartalékok azonosítása, a releváns tehetséghasznosulási potenciálok nyomon követése biztosítja az átjárhatóság és folyamatosság elvének érvényesítését.
Az oktatási rendszerben a tehetségmenedzsment szemlélete fordított megközelítést igényel, mint a vállalati nézőpont. A hangsúly ily módon nem a bemeneti elvárások és értékek meghatározásán van (azaz hogy a szervezeti célok érdekében milyen tehetségprofilú személy bevonzása a cél), hanem a kimeneti értékek azonosítása kerül a fókuszba. Ennek értelmében a köznevelési intézmények tehetségmenedzsment stratégiájában az output az egyéni tehetségprofil megalkotása, a rugalmas alkalmazkodás képességének megerősítés, az önmenedzselési eszköztár kialakítása.
A Szakképzési Tehetségsegítő Tanács tehetségmenedzsment rendszer kialakításában támogatja az intézményeket, melynek alapelveiről ITT olvashat bővebben.